Haiku és senryū  versek

Matsuo Bashō 松尾芭蕉 (1644-1694) volt az első nagy haiku-költő.

A "Béka-haiku"-ja a legismertebb:

古池や         furu ike ya                  Egy öreg tó:
蛙飛び込む kawazu tobikomu     béka ugrik bele -
水の音         mizu no oto                 a víz hangja.

1. sor: időtlenség állapota – a tó vize,
2. sor: a pillanatnyi – a béka ugrása,
3. sor: a pillanat megragadása – a víz csobbanása.

Matsuo Bashō tanítványa, Kikaku, két sorral kiegészítette a fönti verset:

葦の若葉に           Ashi no wakaba ni     (És a) pókháló, amely (2. sor)
かかる蜘蛛の巣   kakaru kumo no su    a nád zsenge leveleire akadt. (1. sor)

További versei:

静かさや             Shizukasa ya           Csend - (1. sor)
岩に染み入る     iwa ni shimiiru        amely a sziklába hatol (3. sor)
蝉の声                semi no koe             és a kabócák hangja. (2. sor)

Ez Bashō második legismertebb verse. Rengeteg fordítása van.
Német fordítások:
„O, Ruhe und Stille! / Der Zikaden Stimme / Zirpt sich in den Fels hinein.“

                                                                (Ueberschar)
„Stille...! / Tief bohrt sich in den Fels / das Zirpen der Zikaden.“ (Dombrády)
„O der tiefen Ruh, / bis in die Felsen getränkt / mit Zikadenklang.“

                                                                (Wilhelm Gundert)
„Stiller, heißer Tag. / Der Zikaden Zirpen dringt / durch das Felsgestein.“

                                                                (Coudenhove)

いざさらば 雪見に転ぶ ところまで！
Iza saraba / yukimi ni korobu / tokoro made!
Menjünk a havat csodálni, míg le nem gurulunk!
(A régi Japánban, ha friss hó esett, szokás volt "havat nézni" menni. Akár a hegyoldalra is, ahonnan jókat lehetett gurulni.)

雪見には 馬鹿と気の付く ところまで！
Yukimi ni wa / baka to ki no tsuku / tokoro made!
Addig nézzünk havat, míg le nem esik, (mennyire) hülyék vagyunk!

Kobayashi Issa (1763-1827) 小林一茶, a másik nagy edo-kori költő:

Elsőként következik Issa leghíresebb és legszebb verse.

(E verset Issa az ötéves kislánya halálakor írta.)
Szó szerint: A múlandó világ - miközben ez egy harmatcsepp-világ - miközben ez így van... (- és mégis)...
(A harmat a múlandóság jelképe.)
Németül:
Vergängliche Welt, / tautropfengleich vergeht sie - / sei’s auch so, dennoch...

痩せ蛙　負けるな　一茶これにあり
Yasegaeru / makeru na, Issa / kore ni ari.
Sovány béka, ne veszíts - Issa itt van!
(Egy békaviadal alkalmából írta.)

雀の子　そこのけそこのけ　お馬が通る
Suzume no ko / sokonoke sokonoke / ouma ga tooru.
Verébfióka, menj, menj az útból! - a ló halad ott el.

我と来て　遊べや親の　無い雀
Ware to kite / asobe ya oya no / nai suzume.
Gyere hozzám és játsz velem - árva veréb.

かたつぶり　そろそろ登れ　富士の山
Katatsuburi / sorosoro nobore / Fuji no yama.
Csigabiga, mászd meg lassan a Fuji hegyet!

前の世の　俺がいとこか　かんこどり
Mae no yo no / ore ga itoko ka / kankodori?
Előző életemben unokafivéred voltam, kakukkmadár?

草の葉に　かくれんぼする　蛙哉
Kusa no ha ni / kakurenbo suru / kaeru ka na.
Hát nem bújócskát játszanak a fűszálak alatt a békák!

世の中は　地獄の上の　花見哉
Yo no naka wa / jigoku no ue no / hanami ka na?
Nem egy virágnézés a pokol fölött ez a világ?
(A cseresznyevirágzásban való gyönyörködés szokására utal a költő.)

追うな追うな追うな　子供よ　子持ち蚤
Ou na ou na ou na / kodomo yo / komochi nomi!
Ne űzzétek, ne űzzétek, ne űzzétek, gyerekek, a bolhákat, kiknek gyerekei vannak!

長生きの　蝿や蚤蚊や　貧乏村
Nagaiki no / hae ya nomi ka ya / binbō mura.
Hosszú életű legyek, bolhák és szúnyogok - ez egy szegény falu.

夜の庵や　蚤の飛ぶ音　騒々しい
Yo no io ya / nomi no tobu oto / sōzōshii.
Éjszakai kunyhó - lármás, mikor a bolhák ugranak.

留守にするぞ　恋して遊べ　庵の蝿
Rusu ni suru zo / koi shite asobe / io no hae.
Én kimegyek - szeretkezzetek és játszadozzatok, (sok) légy a kunyhóban.

いざ行かん　雪見の転ぶ　所まで
Iza yukan / yukimi ni korobu / tokoro made!
Menjünk a havat csodálni, míg le nem gurulunk!
(Szinte teljesen azonos Bashō fönti versével. Nem számított plágiumnak, hanem szinte erénynek, ha valaki valamelyik nagy elődtől sikerrel lekoppintott valamit.)

泣くな雁　どっこも同じ　浮世ぞや
Naku na kari / dokko mo onaji / ukiyo zo ya.
Ne sírj, vadliba - mindenütt egyforma ez a múló világ.

ともかくも あなたまかせの 年の暮れ
Tomokakumo anata makase no toshi no kure
Akárhogy is van, rád bízom magamat az év végén.

美味そうな 雪やふうわり ふうわりと
Umasoona yuki ya fuuwari fuuwari to
Ó, a finom hó! -könnyű és lebegő!

めでたさも 中位也 おらが春
Medetasa mo chuugurai nari ora ga haru
A szerencse ígérete is csak közepes - az én tavaszünnepemen.
(Tavaszünnep: a holdnaptár szerinti Újév.)

月花や 四十九年の 無駄歩き
Tsuki hana ya shijuukunen no muda aruki
A hold és a virágok - hiábavaló szaladgálás negyvenkilenc évemen át.

Yamazaki Sōkan 山崎宋鑑　(1465-1553):

年暮れて 人物くれぬ 今宵哉
Toshi kurete hito mono kurenu koyoi ka na!
Vége az évnek - ó, a mai este, mikor senki nem ad nekem semmit!

Takarai Kikaku 寶井其角 (1661-1707), Bashō tanítványa:

初雪に この小便は 何奴ぞ！
Hatsuyuki ni kono shōben wa nani yatsu zo!
Micsoda fickó, aki a frissen hullott hóba belepisilt?!

真っ直ぐな 小便穴や 門の雪
Massuguna shooben-ana ya kado no yuki
Nyílegyenes pisilyuk - és a hó a kapunál.

Hattori Ransetsu 服部嵐雪 (1654-1707), Bashō tanítványa:

門の雪 臼と盥の 姿哉
Kado no yuki usu to tarai no sugata ka na!
Hó a kapunál - s a mozsár és a favályú formája!

A lap tetejére