A haiku-verselésről

a teljesség igénye nélkül. 

                                                        

A haiku jellegzetességei:                                                                                 

► 17 szótag, 5-7-5-ös tagolásban.
Minden szótag nyitott (egy mással- és egy magánhangzóból áll).
A szótagvégi -n és a hosszú magánhangzók külön szótagnak számítanak. (Tehát pl. a csók szó már három szótag lenne.)


             Tsuki hana ya // shijūkunen no / muda aruki.

                                                             (Kobayashi Issa, 1763-1827)
             月花や 四十九年の 無駄歩き (小林一茶)
             Hold és virágok – negyvenkilenc év hiábavaló rohangálása.
                    A shijūkunen hat szótagot ad ki (→ shi-ju-u-ku-ne-n).


             Kimi ya chō // ware ya Sōshi no / yumegokoro.

                                                      (Matsuo Bashō, 1644-1694)
             君や蝶 われや荘子の 夢心 (松尾芭蕉)
             Te a pillangó vagy - én meg Zhuangzi álma.

                                                      (*1 lábjegyzet: a lap alján)
             
► Az 5-7-5-ös tagolás - hogy a vers ritmusa megmaradjon - szigorúan betartandó.
A tartalmi tagolásnak is követnie kell(ene) ezt.
A haiku a tagolás ellenére is egysoros vers. (Ha három sorba írjuk, akkor persze háromsoros lesz.)


             Hana no kumo - kane wa Ueno ka? Asakusa ka? (Bashō)
             花の雲 鐘は上野か 浅草か 
             Virágfelhő - harangzúgás Uenóban? vagy Asakusában?

 

Csak a nagy költők engedhették meg maguknak, hogy eltérjenek a tagolás szabályaitól. De cserében valami többletet kellett adniuk a versnek.


             Rakka eda ni / kaeru to mireba // kochō ka na.

                                                          (Arakida Moritake, 1473-1549)
             落花枝に帰ると見れば胡蝶かな (荒木田守武)
             Hulló virág az ágra visszaszáll - s ha látjuk: mintha lepke lenne.
                         Szótagszám: 6-7-5.  Tartalmi tagolás:  10-8.


             Ro no koe / nami wo utte // harawata kooru / yo ya namida.

             艪の声 波を打って 腸凍る 夜や涙 (Bashō)
             Az evezők hangja, a hullámokra csapódva - a gyomor átfagy,

             az éjszaka könnyek.
                         Szótagszám: 4-6-7-5. 

                         A hosszú magánhangzók is két szótagot érnek.
             (A költő a hideg éjszakát éhesen tölti folyóparti kunyhójában. 
             Kívülről a csónakok evezőinek zaja hallatszik.)


             Hibari tenjō de naki / daichi de naki / nakinagara agari.

                                         (Ogiwara Seisensui 荻原井泉水, 1884-1976)
             ひばり天上で鳴き 大地で鳴き 鳴きながら上がり 

             A pacsirta az égen énekel, a földön énekel, énekelve felszáll.

                                          Szótagszám: 10-6-8.

► Sormetszetet jelölő szó (kireji 切れ字): ya.
A sormetszet (általában az 5. szótag) két részre osztja a verset.
Előtte van a téma: egy állapot megnevezése négy szótagban. Egy állapot, amely időtlen, állandó és változatlan.
Utána következik az, amit a témáról mond a költő: ami pillanatnyi, átmeneti, múlandó.


             Furu ike ya // kawazu tobikomu / mizu no oto. (Bashō)
             古池や 蛙飛び込む 水の音
             Öreg tó – egy béka beleugrik: a víz hangja.


             Shizukasa ya // iwa ni shimiiru / semi no koe. (Bashō)
             静かさや 岩にしみいる 蝉の声
             Csend – a kabócák hangja, mely a sziklába hatol.


             Natsugusa ya // tsuwamonodomo ga / yume no ato. (Bashō)
             夏草や 兵どもが 夢の跡
             Nyári virágok – a katonák álmának maradványai.
                               →  Bashō összes haikuja (japánul): 芭蕉発句全集

 

A vers két része mint két ellentétes pólus hat egymásra. Az érintésre egy szikra csap ki, amely életre kelti a verset. E szikra hiányában a haiku nem más, mint egy közömbös megállapítás, egy unalmas mondat.
E szikra minden haiku elengedhetetlen tartozéka, függetlenül attól, hogy a versben van-e sormetszetet jelölő szócska.

► Szavak, amelyek az évszakra utalnak (kigo 季語):
Tavasz: harusame (tavaszi eső), ume (szilva),

     sakura (cseresznyevirág),
     sumire (ibolya), uguisu (fülemüle), kawazu (béka),

     hanami (virágnézés) stb.
Nyár: tsuyu (esős időszak), hae (légy), hotaru (szentjánosbogár),

     hototogisu (kakukk), suzume (veréb), semi (kabóca) stb.
Ősz: akizame (őszi eső), mikazuki (holdsarló), kari (vadliba), 

     kirigirisu (szöcske), tsukimi (holdnézés) stb.
Tél: mizore (havas eső), kogarashi (“lombhervasztó“ szél),

     kitsune (róka), ōkami (farkas), fukurō (bagoly), yukimi (hónézés) stb.

 

Az esőnek és a szélnek minden évszakban külön elnevezése van. Az „egész“ annak egy része által van megjelenítve. A fülemüle a tavaszt, a költöző vadludak az őszt idézik fel.
Az évszakszó persze a téma függvénye, nem követelmény.
Az évszakszavak a nagyobb értelmező szótárak végén általában külön fejezetet kapnak. De vannak „évszakszó szótárak“ is.

► További jellegzetességek: hangutánzó szavak, szójátékok:


             Hi wa hi kureyo / yo wa yo akeyo to / naku kaeru.

                                            (Yosa Buson 与謝蕪村, 1716-1784)
             日は日暮れよ 夜は夜開けよと 鳴く蛙             
             Legyen már este! Legyen már reggel! - daloló békák.


             Misosazai / kiyoro kiyoro // nani zo / otoshita ka? (Issa)
             みそさざい きよろきよろ 何ぞ 落としたか
             Az ökörszem nyugtalanul néz körül - vajon mit veszített el?
                         Szótagszám: 5-6-3-5.  Tartalmi tagolás:  11-8.

A szépség kritériumai a haiku-költő Matsuo Bashō (1644 - 1694) szerint:

1) Sabi 錆、寂: elmélyülés és csend; az idő nyoma
2) Shiori 撓、萎: alázat, tisztelet és együttérzés a természet és az emberi világ szemlélésében
3) Hosomi 細: elmélyülés a részletekben; lehajlás az apró dolgokhoz
4) Wabi 詫: szegénység és egyszerűség az emberi környezetben 

Haiku: egy életforma, sőt: hitvallás.
"Pár falatnál s egy ép háztetőnél több nem kell" - mondta Rikyū, egy teaceremónia mester a 16. században. 
 Bashō ezt kiegészítette: „Haikut csak üres gyomorral lehet írni. S nem árt, ha a háztetőn a víz is befolyik.”
              

             Kaze samushi / yabure shōji no / kannazuki.

                                                (Yamazaki Sōkan 山崎宗鑑, 1465-1553)
             風寒し 破れ障子の 神無月 
             A szél hideg - szétszakadt tolóajtó októberben.

 

5) Shibumi 渋味: természetes megjelenés; visszafogottság; az önmagába visszavonuló szépség.
Egy használati tárgy szép, ha anyagának minimális megmunkálása mellett maximálisan praktikus.   
6) Yūgen 幽玄: az elhallgatás szépsége; a kimondatlan dolgok utózengése   
A tartalom lényege a kimondatlanban rejlik.
A papír üresen hagyott részén több tartalom van, mint a befestett részen.
Az üres szobában felolvasott haiku tovább cseng a levegőben.
A haiku utózengésében jelenik meg, amit a költő ki akar fejezni.
A költő tehát csak érzékeltet, de nem mond ki semmit.
A verset az olvasó egészíti ki – oly módon, hogy a tartalom lényegére intuitiv ráérez.


             Tsuyu no yo wa / tsuyu no yo nagara / sarinagara. (Issa)
             つゆの世は 露の世ながら 然りながら
                      A múlandó világ -
                              miközben egy harmatcsepp-világ -
                                       miközben ez így van... (- és mégis)...

E versformát a japán nyelv sajátossága szülte. A tartalmat pedig a japán lélek sajátossága.

Lábjegyzet:
*1:   Zhuangzi 莊子 v. Zhuang Zhou 莊周: taoista filozófus az ie. 4. századból. Híres a pillangó példázata: Egyszer azt álmodta Zhuang Zhou, hogy ő egy pillangó, és semmit sem tud Zhuang Zhouról. Amikor azonban felébredt, ráeszmélt, hogy ő Zhuang Zhou. S most tényleg nem lehet tudni: Zhuang Zhou álmodta-e, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodja most, hogy ő Zhuang Zhou?

 

A lap tetejére